{"version":"1.0","provider_name":"","provider_url":"https:\/\/gondolatokutkozben.cafeblog.hu","author_name":"B.Sztanoj Anett","author_url":"https:\/\/gondolatokutkozben.cafeblog.hu\/author\/b_sztanoj_anett\/","title":"Randev\u00fa magammal","html":"

Nem besz\u00e9lni, csak meg\u00e9lni, \u00e9rezni, \u00e9rz\u00e9kelni. Kiz\u00e1rni mindent \u00e9s mindenkit magad k\u00f6r\u00fcl \u00e9s nem gondolkodni, beleveszni a pillanatba, a jelenl\u00e9tbe.\u00a0<\/span>Te h\u00e1nyszor z\u00e1rsz ki mindent magad k\u00f6r\u00fcl, \u00e9s \u00e9led meg a pillanatot?\u00a0<\/span><\/p>\r\n

\u00d3r\u00e1kra iktattam ki magam \u00fagy, hogy egyetlen inform\u00e1ci\u00f3ja volt r\u00f3lam az embereknek. Egynek, aki t\u00e1vozni l\u00e1tott, \u00e9s egynek, aki v\u00e1rt r\u00e1m. Ami k\u00f6z\u00f6tte t\u00f6rt\u00e9nt az csak az eny\u00e9m volt. Tanulok, folyamatosan, azt is, hogy fontos legyek magamnak. Fontos annyira, hogy id\u0151t sz\u00e1njak magammal lenni. Ez persze most furcs\u00e1n hangzik gondolom, de legt\u00f6bb esetben, ha egyed\u00fcl is vagyok, fejben m\u00e1shol j\u00e1rok, vagy k\u00e9t l\u00e9p\u00e9ssel el\u0151r\u00e9bb, vagy j\u00f3 n\u00e9h\u00e1nnyal h\u00e1tr\u00e9bb.<\/span><\/p>\r\n

Meg kell engedni magunknak, hogy magunkkal legy\u00fcnk. Befel\u00e9 figyelve, a felesleget kiz\u00e1rva. Piszok neh\u00e9z.<\/span><\/p>\r\n

Egy massz\u00e1zs ut\u00e1n kil\u00e9pve a kapun, amikor egy eg\u00e9szen m\u00e1s tudat\u00e1llapotban vagy, am\u00fagy is neh\u00e9z visszaz\u00f6kkeni az \u201c\u00e9letbe\u201d. Kar\u00f3r\u00e1t nem viselek, a telefonomat, pedig tudatosan \u00f3r\u00e1k \u00f3ta n\u00e9lk\u00fcl\u00f6ztem, \u00edgy a k\u00f6zeli templom tornya \u00e1rulta el, hogy van m\u00e9g id\u0151m, hogy magam legyek.\u00a0<\/span><\/p>\r\n

Randev\u00fa \u00f6nmagunkkal.<\/span><\/p>\r\n

\u00c1ts\u00e9t\u00e1lva a k\u00f6zeli parkon kerestem egy helyet, ahol mell\u0151zhet\u0151 a besz\u00e9d, ahol nem kell megsz\u00f3lalni, mert nem volt sz\u00fcks\u00e9g arra, hogy b\u00e1rki is megzavarja a tal\u00e1lkoz\u00f3t \u00f6nmagammal. Hirtelen tal\u00e1lkoz\u00e1s volt ez, nem volt el\u0151re megtervezve, \u00edgy nem is tudtam felk\u00e9sz\u00fclni arra mi v\u00e1r majd r\u00e1m, de erre nem is lehet.\u00a0<\/span><\/p>\r\n

Egy pad, \u00e9s \u00e9n. Befel\u00e9 figyel\u00e9s, \u00e9s t\u00f6lt\u0151d\u00e9s. Hol csukott szemmel, hol nyitott szemmel szeml\u00e9l\u0151dve. Emberek j\u00f6ttek-mentek \u00e9s l\u00e9pteik annyira elhalv\u00e1nyult, hogy szinte hangtalann\u00e1 v\u00e1lt. Egy\u00e9b hangok pedig feler\u0151s\u00f6dtek. Nem hallottam az aut\u00f3k zaj\u00e1t, elnyomta a sz\u00e9l harsog\u00e1sa, a sz\u00f6k\u0151k\u00fatban a v\u00edz zubog\u00e1sa, a madarak hangja. A f\u00e1k levelei k\u00f6z\u00fcl el\u0151 - el\u0151 t\u0171n\u0151 Nap az arcomat meleg\u00edtette, \u00e9s \u00e9n csukott szemmel fordultam fel\u00e9, egyszer\u0171en, mert j\u00f3l esett. \u00c9reztem, ahogy a testem a padhoz simul, \u00e9s ahogyan a talpam az aszfaltot \u00e9rinti. Az ak\u00e1c fullaszt\u00f3an er\u0151s illata j\u00e1rt k\u00f6rbe, \u00e9s a sz\u00e9lben belepte ruh\u00e1mat a vir\u00e1ga.<\/span><\/p>\r\n

\u00cdgy randev\u00faztam magammal ma, nem kellett hozz\u00e1 d\u00edszes ruha, vagy flancos k\u00e1v\u00e9z\u00f3, a megenged\u00e9s, \u00e9s az elenged\u00e9s kellett hozz\u00e1.\u00a0<\/span><\/p>\r\n

Mikor fel\u00e1lltam a padr\u00f3l, bel\u00e9pve ism\u00e9t az \u201c\u00e9letbe\u201d, sz\u00e1rnyaim lettek.\u00a0<\/span>H\u00e1trafel\u00e9 vetettem m\u00e9g egy pillant\u00e1st, \u00e9s mosollyal konstat\u00e1ltam, hogy a padon nem voltam egyed\u00fcl, az \u00dar \u00f6lelt.<\/span><\/p>\r\n

\"\"<\/p>","type":"rich","thumbnail_url":"https:\/\/gondolatokutkozben.cafeblog.hu\/files\/2020\/08\/pexels-visionpic-net-321576-150x150.jpg","thumbnail_width":150,"thumbnail_height":150}