Egyszercsak egy új lakásban találom magam. A táskámban a frissen laminált lakcím kártyám. A kezembe veszem, nézegetem és annyira hihetetlen. Az orromhoz emelem és mélyet szippantok belőle, nyomda szaga van, friss. Ezzel együtt változnak az utak hazafelé, változnak az utca nevek, amik mellett elhaladok. Változnak az emberek és változnak az érzetek. Valami egészen friss, valami egészen új fészkeli bele magát, egészen mélyen a bőrőm alá.
Eltelt megannyi év, változtak a szerelmek, volt a vele, meg a nélküle, voltam egyedül, lettünk ketten, örültünk a háromnak, és azt mondtuk ez így elég lesz. Aztán hirtelen jött a négy, és mégis igy lett egész a kép. Ezzel együtt változom én is, volt egy kislány, aki most már csak bent a szívemben él. Volt a sértődött, a megsebzett, a gyenge, az elhagyott, a megkapott és a szeretett, az ölelt, a csókolt és a kedves, aki ma már egy erős nő, egy anya.
Közben pedig eltűntek emberek, barátnak hitt, rengeteg. Aztán jöttek újak, akikről nem is gondoltam, közben pedig mégis, és megmaradtak azok, az igaziak, akik mindig mellettem voltak, bármilyen is voltam, szőke, barna, vörös, rövid, hosszú, vicces, gőgös, beteg, vagy egészséges.
Lettek új érzések, ami a mélyen gyökeredző fájdalmakból, csalódásokból és terhekből születtek. Körbejártam ezeket az új érzéseket, és letettem a régieket. Letettem a nehéz batyut a vállamról, a világ zaját, ami folyton odabent zakatolt. Magamhoz öleltem a friss mező illatát, a Nap simogató sugarát, az érzést, hogy el lehet bukni, de milyen jó érzés, ha fel tudsz állni. Magamhoz ragadtam az öleléseket, a csókokat, a szeretetet, az igaz tiszta embereket, és elindultam egy új útra. Ezekről a megélésekről, az új felfedezéseimről és a mindennapi gondolataimról, ezen a blogon olvashatsz majd a jövőben.
Köszönöm, hogy itt is velem tartasz. Induljunk el együtt! Gyere velem, ebben a kiszámíthatatlan világban, had töltsem fel a szívedet. Tedd le a batyut a hátadról, biztos, hogy minden teher benne a tiéd? Van hozzá közöd, vagy csak megszokásból ragaszkodsz hozzájuk? Engedd el, ami nem a tiéd, ne cipeld másét, a sajátod is elég.
(Kép forrása: pexels.com)
Ha tetszett a cikk, megköszönöm, ha megosztod.
Facebook oldalamat ide kattintva találod.
Az oldalon megjelenő tartalmak a szerzői jog védelme alatt állnak a 1999.évi LXXVI törvénybe foglaltak szerint. Felhasználásuk engedéllyel és forrásmegjelöléssel történhet.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: